Folytatom

Sziasztok! Hosszas töprengés és gondolkodás után úgy döntöttem, hogy folytatom a kritikák írását. Az az igazság, hogy hiányzik, és szeretném megosztani, hogy nekem mi tetszik, vagy épp mi nem. Remélem, hogy szünetek és kihagyások nélkül fogok írni. Mostanában úgyis nézek egy jó pár animét, így lehet miről írni. Valamint mangákról is összegyűlt egy jó pár, amit ki lehet vesézni. Szóval lehet számítani sok-sok kritikára. A következő alanyom egy igazán jó anime lesz, amit a napokban kezdtem el nézni és hihetetlenül megragadott. Címet nem mondok egyenlőre. Ezt majd egy manga követi, de erről is majd később. Még jelentkezem, addig is pápá!

One-shot

Sziasztok! Régen írtam már mangáról, így úgy döntöttem, hogy most egy rövid, egy fejezeteset mutatnék be. A címe: Gyu... tte Shite Ii. Egy one-shotról van szó, 2010-ben jelent meg, Shiraishi Yuki kezei alapján. A története lényegében annyi, hogy van egy lány, aki a dzsúdó klub menedzsere, Miyuri, a bátyja pedig a klub elnöke. Miyuri fél a klub tagjaitól, hiszen erőszakos fiúkról van szó. Egyik nap főszereplőnk a szemetet szedi össze, ekkor találkozik egy zacskóval, amiben természetesen van valami, de mivel nem tudja eldönteni, hogy mi az, így kidobja. Később viszont kiderül, hogy egy párna volt benne, ami Saenami tulajdonában állt. A párnát már nem lehet visszaszerezni, így kell egy párna a fiúnak, ugyanis fél a villámlástól, valamint a dörgéstől. Persze megtalálják a megfelelő megoldást. Úgy igazán erről szólna ez a rövid manga, a végét nem írom le, nem akarom lelőni a poént. Maga a történet nem rossz, inkább a romantikus történetek kedvelőinek felel meg. Nagy dolgokat nem érdemes várni tőle, de egy esélyt mindenképp kaphat. A grafika nagyon szép, az időt nézve ez nem is lehetne másképp. A karakterek, amiből igazán csak 2 van, szerethetőek, de ugyanúgy felejthetőek. Összességében egy lágy manga, ami unalmas percekre tökéletes.
Ha pontoznám: 10/7
Ami jó:
-grafika
-a 2 főszereplő
-a története elfogadható
Ami rossz:
-kicsit elkapkodottnak tűnik

Őszi várakozás

Sziasztok! Arra gondoltam, hogy megosztom veletek, hogy mit is várok az őszben. Van pár anime, ami felkeltette az érdeklődésemet és biztosan megfogom nézni.
Tonari no kaibutsu-kun: elég csak megnézni a trailert és talán kiderül, hogy egy érdekes, talán nem komplett anime vár ránk. Érdemes belekukkantani, és talán nem is okoz csalódást.

Kamisama hajimemashita: a mangát olvastam, úgy ahogy megtetszett, így adok egy esélyt ennek is. Kitudja, az is lehet, hogy megszeretem majd, ez csak az animétől függ.

Zetsuen no tempest: bevallom, nem hallottam még róla, így annyira nem tudom, hogy mire is számítsak, de a bemutató felkeltette az érdeklődésemet, így biztosan megnézem ezt is.

Sukitte ii na yo: a mangája nagyon a szívemhez nőtt, így ezt várom a leginkább mind közül. Remélem, hogy visszaadja azt, amit eddig olvastam.

Blood-C

Sziasztok! Túl vagyok egy újabb animén, ami a Blood-C lett. Összesen 12 részt tudhat magának, valamint a híresebb CLAMP stúdiót is. 2011-ben került ki. Az első rész után, íme a története: Kisaragi Saya történetünk főszereplője, édesapjával, Kisaragi Tadayoshi-val él együtt, mivel édesanyja már nem él. Persze főzni egyikük sem tud, így a Guimauve kávézó eladója készíti számukra az ételt. Fumito, mert hogy így hívják az eladót, közelebb kerül Saya-hoz. Minden nagyon szép és jó, hiszen adott egy lány, aki ügyetlen, de szeretni való, az apja és persze a barátok, valamint a szerelem sem hiányozhat. Ha nem is lennének benne szörnyek, sem harc, akkor egy átlagos animével találkoznánk, de ebben semmi sem az, aminek látszik. Kezdésnek ott van Saya aki, ha harcra kerül a sor, piros szemekkel, nagy erővel végez az érdekesebbnél érdekesebb szörnyekkel. Ahogy haladunk előre egyre több szereplőtől kell elbúcsúzni, ugyanis a régi korok gyermekei szeretik az embereket, túlságosan is, pláne megenni őket. Saya barátai is csúfosan végzik, és egyre furcsább minden. Már azt hihetnénk, hogy mindennek vége, de ekkor kapjuk a nagy pofont, Nene, Nono és még pár barát épségben mutatja meg magát. Ilyenkor van az, hogy most mi is van? Hiszen ők meghaltak... De megkapjuk a magyarázatot, csak színészkedés volt az egész, legalábbis a főbb szereplők részéről, a mellékszereplők tényleg kajaként végezték. Szóval a nagy zűrzavar közepette megkapjuk a megvilágosodást és tiszta lesz a kép, bár a befejezés folytatásért kiált.
És egy kis kritika tőlem: nem írtam le mindent, de nem is akartam, hiszen olyan sok minden nem történik benne. Az első 8-9 rész eléggé unalmas és egyhangú. Saya énekel, közben iskolába megy, de előtte a kávézóba, majd haza, amint végzett és egy kis szörny nyirbálás. A történet igazán az utolsó pár részben indul be, ami ködös volt az meg az utolsó részben derült ki. Mondhatom azt is, hogy az eleje csak felesleges időhúzás, hiszen ez így is van. A zenékre rátérve, az opening az hihetetlenül tetszik, az ending sem rossz, de nem nőtt a szívemhez, ettől függetlenül Nana Mizuki hangját szeretem. A grafika tetszik, de ha az évet nézzük, ez el is várható. A szörnyek, nos a legtöbb eléggé otrombán néz ki, de a díjat a nyúlszerű lényeknek adnám, ha lehetne. Írhatnék még negatívumokat, de inkább a pontozás.
Ha pontoznám: 10/4
Ami jó:
-Saya igazi énje
-opening
-az utolsó 2 rész
-a gonosz karaktere (nem volt olyan rossz)
Ami rossz:
-felesleges részek
-unalmas történet menet
-röhejes szörnyek, leginkább a nyulak
-elnyújtott tesztrészek a karaktereknél
-feleslegesnek ható szereplők
-az ikrek vinnyogása
-sok vér

Blood-C 1. rész

Sziasztok! Szép hétfői napra ébredtem, és úgy döntöttem, hogy egy régen hozott dolgot veszek elő. Vagyis, ahogy a cím mutatja, a Blood-C 1. részét szeretném bemutatni, a későbbiekben pedig az egészről írok, illetve akkor is pontozom majd. Kisaragi Saya történetünk főhősnője, aki ügyetlen és bénácska, elsőre legalábbis. Ahogy anyja, aki meghalt, úgy ő is papnő, így különleges képességekkel rendelkezik (pl.: fénylátás). Saya megmutatja, hogy milyen jó dolog az iskolába menés, és a reggel történteket el is énekli. Az iskolába érve, nem csak a tanár, de még néhány osztálytársa is cukkolja őt. Majd láthatunk egy kis kosárlabdázást is, amiben Saya egész ügyes. Egy kis ugrás a részemről, Saya elindul hazafelé, amint visszautasít egy meghívást. Ahogy rohan hazafelé, 2 dolog is megállítja. Először valami a távolban, amit nem igazán sikerült kivennem, hogy mi is az. Valamint egy kutya. Haza érve az apja várja és megkapja a kardot, ami gondolom valami családi örökség lehet. A lényege ennek a résznek, hogy ezt a bizonyos "régi korok egyik gyermekét" kell megölnie. Elindul hát egy kisebb patakhoz, ahol egy szoborszerűség várja őt. Egy izgalmasnak mondható csata veszi kezdetét, Saya szeme pirossá válik, sok vér folyik és vége az első résznek.
Hát lényegében így kezdődik. Egy rövid véleményt is kap tőlem. Először is, opening: nekem tetszett, igazán jó dal lett, önállóan is remek, kicsit pörgős, vidám is, tehát erre nem tudok rosszat mondani. A történet nem igazán indul be ebben a részben, de nem húzom le ezzel, talán alakulnak a dolgok majd, remélhetőleg jó irányba. A pozitívuma, hogy szép grafikával rendelkezik, a tájak jól megrajzoltak, a karakterek sem csúnyák. A negatívuma pedig, hogy elnyújtottak lettek a karakterek, ezt leginkább egész alakosban vehető észre. A sok nézetváltás sem túl jó, 100 féle pózban kell Sayat megnézni, mert egyből már nem is elég, maximum kettőből. Ami még szemet szúrt, hogy egy csekély patakról volt szó, ahhoz képest úszni is lehetett benne. Vagy csak én vagyok túl kritikus... A harc mindenesetre nem volt rossz, egy esélyt kaphat az anime. És végül az ending, ami nem igazán tetszett, legalábbis így elsőre. Végső pontozást az utolsó rész megnézése után kap majd, addig is itt az opening.

Rozen Maiden

Sziasztok! Sikerült megnéznem egy újabb animét. Bevallom hamarabb is jöhettem volna ennek megírásával, de közben nem voltam itthon. Vegyes érzések kavarogtak bennem miközben néztem, de előbb térjünk rá a történetre. Az anime 2004-ben látta meg a világot, 12 résszel a háta mögött, a Nomad stúdió által. A főszerepben Sakurada Jun áll, aki már egy jó ideje nem jár iskolába. A szobájában gubbaszt és a netről rendel mindenféle dolgot. Egyik napon viszont egy különleges baba kerül a kezei közé, ami igen gyönyörű és a neve Shinku. És hogy ne legyen egyszerű a mese, Shinku kinyitja szemeit és tulajdonképpen innen kezdődik a kaland. Már ha mondhatjuk annak. Jun lényegében Shinku médiuma lesz, egy rózsás gyűrűt is kap egyik ujjára. A későbbiekben több baba is feltűnik, a gonosz sem marad ki, egy kis dráma, érzelmek sokasága és még pár pofon is elcsattan, amit Jun kap, Shinku-tól. De a babáknak is van története, mert csak úgy a semmiből nem ugranak elő beszélő babák. Egy Rozen nevű babakészítő megalkotta a legkülönlegesebb babákat, a Rozen Maideneket, összesen 6 baba készült. De mind egy céllal, egy tökéletes babát álmodott meg a készítő, Alice-t. Egy játékot is kitalált a babákhoz, méghozzá az Alice game-et. Ennek célja, hogy a Rozen Mysthica nevezetű dolgot egy baba össze gyűjtse, ezáltal Alice lesz belőle és a babakészítővel, vagyis az apjukkal élhet. Csak hogy a játék hosszúra nyúlt és a babáknak már nincs kedvük harcolni, egyet kivéve, aki természetesen a gonosz szerepében mutatkozik, ő Suigintou.
Lényegében erről szólna az első évad, ugyanis van másik is, de arról majd a későbbiekben írok. Most a saját véleményem jön. Szóval, ahogy az elején írtam, vegyes érzelmekkel néztem végig a 12 részt. Volt, amelyik tetszett, volt amelyiket nem is néztem igazán, mert unalmasnak tartottam. Az biztos, hogy nem vált a kedvencemmé, és a szenvedés sem maradt el néhány résznél. Jun karaktere egy idegesítő kis gyerek, a babájától való pofonok sem igazán térítették észhez, bár reménykedtem, hogy így lesz. Nem mellesleg a pofonok nagyon tetszettek. Azt már eléggé bugyuta ötletnek tartom, hogy különböző babákat készít valaki, hogy egy legyen belőle. Akkor inkább készítse el a tökéleteset, mintsem ennyit egy helyet. Valahogy ez olyan logikátlan, nekem legalábbis annak tűnik. A babák többsége olyan átlagosnak tűnik, Suigintou harc utáni mániája sem igazán jött be, de volt benne valami érdekes. Lényegében két karakter tetszett igazán, Jun nővére, akit sajnáltam, mert ilyen öccsel áldotta meg az élet. Valamint Shinku, leginkább a pofon osztogatásai miatt. A poénokra csupán annyi panaszom lenne, hogy azok az arcok csak rontanak az anime minőségén. És hogy a zenékről is essen némi szó: az opening nem tetszett, de illik az animéhez, akárcsak az ending, ami valahogy szintén nem jött be. Szóval a zenékkel nem vagyok megbarátkozva.
Ha pontoznám: 10/5 közép osztály, egy próbát megér
Ami jó:
-Shinku
-Jun nővére
-a pofonok, amiket Jun kapott
Ami rossz:
-előforduló unalmas részek
-Jun
-a babák java
-opening, ending
-érdekes arcok (poénoknál, de nekem nem tetszett)

Fejlemények

Így este 2 dologgal is jövök. Elsőnek azzal, hogy a mai naptól nem csak egyedül leszek itt. Lesz egy társam is, akinek nagyon szépen köszönöm^^ Ő Hachi Osaki. És, hogy a bejegyzés címére is térjünk rá. Egy pár olyan animét, illetve mangát írunk ki, amikre lehet számítani a későbbiekben. Valamint játékok és filmek is terítékre kerülnek.
Nanami:
-Rozen Maiden, Bokura ga ita, Itazura na kiss, Jormungand, Kuroko no basuke, Princess princess
Hachi:
-Nana, Durarara, Vampire knight, Soul eater, Elfen Lied, Another
A későbbiekben: örömmel jelentem be, hogy immár hárman vagyunk. Így igyekszünk kritizálni, dicsérni vagy épp nem. Remélem, hogy sokan jöttök, hozzászólások is lesznek és hogy érdekesnek fogjátok tartani a blogunkat. A pontozás marad a régi, ahogy én Nanami is.

Gakkou no kaidan

Szellemek, kísértetek és rémisztő lények jellemzőek erre az animére. De részletesebben is ismerjük meg a Bújj bújj szellemet. Szereplőink gyerekek, de ez nem ront a minőségén. Satsuki, Keichiro és édesapjuk új helyre költöznek, ezáltal új iskolába is kell járniuk. Édesanyjuk meghalt, így csak emlékeikben lehet velük, de így is egy rendes családként élhetnek. A barátok sem kerülik el őket, Reo, Hajime és az idősebb Momoko képében. Most hogy együtt a csapat indulhat is a szellemvadászat. Na persze nem olyan könnyű elűzni egy szellemet, így hát Satsuki és Keichiro édesanyjának régi naplója bukkan elő, amiben le van írva minden egyes szellem, és azoknak az elűzési módszerük. Innen már gyerekjáték az egész. Epizódonként ismerkedünk meg az új kísértetekkel, valamint egy olyan szellemmel is, aki szereplőink macskájában tengeti napjait.

Nem egy világmegváltó anime, de izgalmas és nézhető. A karakterek elfogadhatóak, nem érzi úgy a néző, hogy utálnia kell valamelyiket. Az én szívembe leginkább a macskába bújt szellem lopta magát, de a kis csapat tagjai is normálisak. A részek nem unalmasak, végig lehet izgulni, hogy sikerül-e az adott szellemet elűzni. Bár némelyik résznél, mint ha gyorsan véget érne a szellem elűzése. Az, hogy ijesztő, vagy sem mindenki eldöntheti maga, de szerintem elfogadható és nem kell sokkoló képektől tartani. Az opening és ending nagyon találó lett, tökéletesen illik az anime világához. De önállóan is megállják a helyüket. Az aláfestő zenék is jók lettek. Tehát egy igazán jó anime lett, ami 2000 és 2001-ben került láthatóvá.
Ha pontozni kéne: 10/8
Ami jó:
- opening, ending
- karakterek
- a macskába zárt szellem

- a szellemek
- grafika (az időhöz képest nagyon jó lett)
Ami rossz:

- a néha előforduló bugyivillantás (de ez nem ront az animén)

Visszatérés

Sziasztok! Aki erre járt, annak biztosan feltűnt, hogy nem írok már. Ennek oka, hogy amolyan szünetet tartottam, de újult erővel vetek bele ismét az animék és mangák kivesézésébe. A pontozás marad a régi, viszont kicsit szigorúbb leszek, ez persze az animéknek lesz rossz. Igyekszem gyakorta írni, de ez attól is függ, hogy mikor mennyire érek rá. Előfordulhat, hogy lesz olyan hét is, amikor egyáltalán nem leszek. Na, de magyarázkodásoknak itt vetek véget. Hamarosan várható egy kritika egy (talán) elfeledett animéről. Addig is mindenkinek szép napokat!

Démoni mese

Ha már lángolunk, akkor azt kéken
tegyük :)

Sziasztok! A mai alanyom a Blue/Ao no Exorcist. Szokás szerint ez is egy manga alapján született anime. A mangaka, Kazue Kato. A mangára most nem térek ki, de az animére igen. Egy 2011-es animéről van szó, de lássuk a történetet: Világunknak két része van, amik különböznek egymástól. Egyiknek neve Assiah, melyben az emberek élnek. A másik világ a démonoké, Gehenna. Az ide-oda járás lehetetlen lenne, de valahogy mégsem lesz az. A démonok átjárnak az emberi világba és megszállják őket. Egy kivétellel, ugyanis a démoni világban van egy valaki, akinek hatalmas erejét egyetlen ember sem viselné el, ez a valaki nem más, mint a sátán, vagyis Gehenna uralkodója. Ennek ellenére mégis van egy fia, az emberi világban, Rin. Mint ahogy az lenni szokott, Rin félig ember, félig démon, úgy is mondhatnánk, hogy félvér. Az anyja már nem él, így az egyház neveli fel. Amikor mi megismerjük, már kamasz, kiderül, hogy van egy testvére is, kardja is lesz, néhány barátja, illetve ellenségei is. Legfőképpen a saját apja.
Történetünk lényegében ennyi is lenne. Rin gyűlöli apját, így eldönti, hogy mindenképpen megöli. Hogy sikerül-e neki? Ha megnézitek, akkor megtudjátok. És jöjjön egy kis saját vélemény róla. A grafika igazán tetszetősre sikeredett. Erre abszolút nem lehet panasz. Az opening személyes kedvencem lett, és nem csak az első, hanem a második is. Az endingek sem rosszak, valahogy igazán jó lett a zene választás, pedig jó lenne belekötni valamibe :D A karakterek mindegyike, illetve talán 1-2 kivétellel tartogatnak meglepetéseket. De csak egyetlen olyan karakter van, amelyikben csak úgy bujkál a titokzatosság, ez pedig az iskola igazgatója, Mephisto. Igazán kivételes egy karakter lett. Nehéz is eldönteni, hogy melyik oldalon is áll. De ettől lesz érdekes. A főszereplőnk, azaz Rin, bátor, hősies, de mégis sokszor idióta. Meg lehet szeretni az már biztos. És most felsorolhatnám az összes karaktert, de nem teszem.
Összességében az anime élvezhető, nézhető és nem okoz unalmas perceket. A zenék jók lettek, így megérdemelnek egy külön meghallgatást. A poénok, némelyik, jól el lettek találva. Az utolsó rész szerintem tökéletes lett. Igaz vannak külön részek, amikben nincsenek harcok, ilyen például, amelyikben Rin főzőversenyt tart egy kisebb démonnal. De ezek is nézhetőek és érdekesek is. Az értékelés után pedig mindenki hűtse le magát, ahogy én is teszem, amint végeztem^^

Pontozásom: 10/8 szeretni lehet és nézni is
Ami jó:
-opening (mindkettő)
-Mephisto
-Rin
-ending
-grafika
-történet
-karakterek, hiszen mindegyik érdekes
-az utolsó rész
Ami rossz:
-Shiemi (néha elviselhetetlenné tud válni)
-azok az érdekes fejek (tudom, hogy poén, de...)